Ugrás a fő tartalomra
Nagykövetek

Interjú Keresztes Zsolt “Kercsó” Spartan versenyzővel – “Megtanultam, hogy nyugtával dicsérjem a napot”

Interjú Keresztes Zsolt “Kercsó” Spartan versenyzővel – “Megtanultam, hogy nyugtával dicsérjem a napot”
MyproteinHU
Író és szakértő8 nap Ago
MyproteinHU profiljának megtekintése

Keresztes Zsolt "Kercsó" Spartan versenyző Instagram oldalán a következő tag olvasható "#whatisyourexcuse". A sportolói körökben ismerősen csengő szlogen egészen új értelmet nyer, ha megismerjük inspiráló élettörténetét. Kercsó bal lábát térd fölött amputálták 27 éves korában, hogy megakadályozzák a csonttumor egy felnőtteknél ritkán jelentkező típusának, az Ewing-szarkómának terjedését. A sikeres műtétet követően Zsolt komoly elhatározásra jutott: életét a sportnak szenteli és példát mutat kitartásával. Myprotein nagykövet interjú sorozatunk legújabb részében egy egyedülálló parasportoló élettörténetét, gondolatait és sport céljait ismerheted meg!

Interjú Keresztes Zsolt "Kercsó" Spartan versenyzővel

18 éves korodig Bélafalván, Romániában nevelkedtél egy alig 500 fős településen. Segítettél a családi gazdaságban és sok időt töltöttél a szabadban a barátaiddal. Hogyan jellemeznéd a fiatal éveidet? Milyen szerepet játszott ekkor az életedben a sport és a testmozgás?

Keresztes Zsolt: Felemás érzésekkel tekintek vissza erre az időszakra. Fiatalon a szervezett keretek között történő sportolás sajnos szinte teljesen kimaradt az életemből. 11 éves koromtól közel 6 évig fel voltam mentve tornából, mert az orvosok szerint lyuk volt a szívemen, és nem javasolták a fizikai terhelést. Ez persze később kiderült, hogy hülyeség, de így is tetemes lemaradásom volt a korombeliekhez képest, például az egyszerű talajgyakorlatok terén. Focizni mindig is fociztunk. Éjt nappállá téve, az iskolában órák között vagy helyett is kergettük a labdát, de falun a testmozgás alapból garantált. Mi még az a szerencsés generáció vagyunk, akik ha nem a háztáji tevékenységben segítettek a szülőknek vagy szomszédoknak, akkor igyekeztünk megkeresni a zsebpénzt napszámosként, illetve minden szabad percet kint a szabadban töltöttünk. Én nem emlékszem arra például, hogy nyári vakációban unatkoztunk volna.

Kalandos tanulmányi utat jártál be: általános iskolában művészeti, gimnáziumban matek-informatikai, míg egyetemen szociológia és vidékfejlesztési tanulmányokat folytattál. Milyen váltást jelentett számodra a nagyvárosi élet? Hogyan élted meg a hirtelen jött változást?

Keresztes Zsolt: Falusi gyerekként felkerülni egy 35 ezer fős "nagy városba" éles váltás tud lenni. Nekem rengeteget adott ez az új környezet. Sokkal jobb ember lettem a Csíkszeredában eltöltött idő alatt. Életre szóló barátságok kötettek és itt találkoztam a mennyasszonyommal is. Nem mellesleg, a legjobb egyetemi tivornyákat is itt éltem át. Kellett az az időszak az életembe, jellemformáló volt. Voltak olyan pillanatok, amelyekre nem vagyok büszke a fékevesztett bulizások miatt, de legalább emlékezetes marad az a 3 év.

Keresztes Zsolt

A diploma megszerzését követően projekt-koordinátorként dolgoztál a Hargita Megyei Tanácsánál, majd később pedig termeléstervezőként Angliában. Miért döntöttél a költözés, majd később a hazatérés mellett?

Keresztes Zsolt: Friss diplomásként szerencsés voltam, amiért kipróbálhattam magam a munkaerőpiacon, mondhatni a szakmámban. Viszont, mint minden fiatal, én is kerestem az anyagilag jobb lehetőséget, ezért vágtam bele az angliai kalandba. Ahogy mifelénk mondani szokták, az volt az elsődleges célom, hogyha a hátamon fát vágnak, akkor is kibírom, lesz ami lesz. A szerencse itt is mellettem állt, mert én almát szedni indultam, de már az első héten készletnyilvántartóként kezdtem Anglia legnagyobb gyümölcs csomagoló cégénél, köszönhetően egy egyszerű angol tesztnek, és hogy jókor voltam jó helyen. Közel 5 évet dolgoztam ennél a cégnél, másfél év után termelés tervező lettem, és remek karrierépítési lehetőség volt cégen belül. Aztán jött a sors, adott egy gyomrost, és megváltozott minden.

Egy apró dudort észleltél a bal térdet alatt, amely mérete idővel növekedni kezdett. Az első orvosi konzultáció során azt a - mint később kiderült veszélyes és téves - tanácsot kaptad, hogy műtéti úton szükséges eltávolítani az ismeretlen okból elváltozott szövetet. Majd egy későbbi, Angliában elvégzett szakorvosi vizsgálat során derült ki, hogy a Ewing-szarkómád volt, amely a csonttumor egy felnőtteknél ritkán előforduló és áttétképzésre hajlamos típusa. Hogyan érintett a diagnózis? Melyek voltak az első gondolataid?

Keresztes Zsolt: Ismétlem önmagam, de Fortuna itt is fogta a kezem. Ha 2016 július végén igent mondtam volna a műtéti beavatkozásra, 99%-ra biztos vagyok benne, most nem beszélgetnénk, mert egy márványtábla névvel és 2 évszámmal jelezné, hogy nem lett happy-end a sztori vége. Soha nem kételkedtem az orvosokban, akkor is inkább azért mondtam nemet erre műtétre, mert tudtam jár le a szabadságom, és Angliában szakszerűbb körülmények között megműtenek, ha szükséges. Nem volt sétagalopp bekerülni az angol egészségügyi rendszerbe, mert az elején ott is hazaküldtek azzal, hogy fájdalom csillapító és jég. Aztán mikor elvégezték az első komolyabb vizsgálatot, és látták, hogy valami komolyabb turpisság van, akkor felgyorsult a folyamat. Amikor kiderült a diagnózis, és leültünk átbeszélni a következő lépéseket egy ortopéd sebésszel, akkor csak egy gondolaton kattogott az agyam, én ezt túl fogom élni, és nem engedem, hogy megtörjön a betegség.

Keresztes Zsolt

Egy korábbi interjúban megosztottad, hogy a kezelésed során felajánlották a pszichológiai tanácsadást számodra, melyre így válaszoltál: "miért, a pszichológusnak van valami problémája, amit meg akar velem beszélni?". Hogyan sikerült megőrizni a humorod egy ilyen nehéz helyzetben? Miből tudtál erőt meríteni ekkor?

Keresztes Zsolt: Akkor a székely hozzáállás és a humor volt a legjobb üzemanyag számomra. Ez tartotta bennem a tüzet, és úgy voltam vele, ha már nevetni lehet rajta, akkor inkább az, mint a sírdogálás. És ne értsetek félre, a sírás és a mélység megélése igen is tud segíteni. De egy problémát megoldani sokkal egyszerűbb vigyorogva, mint könnyeket törölgetve. Hálás vagyok a barátaimnak, családomnak és páromnak, amiért ők is felvették a ritmust, és ha néha egy-egy poénnal sokkoltam is őket, de mindvégig támogattak. Nincs is jobb egy rosszul időzített lábatlan viccnél, meg amúgy is nagyon drága Budapesten a parkolás… roki kártyával könnyebb az élet.

Keresztes Zsolt

"Ez egy olyan betegség, amit le fogok győzni, amiből nem lehet probléma" - ezt írtad a családtagjaidnak a kezelés egy korai szakaszában. Majd arra az elhatározásra jutottál, hogy a sport fog új célt adni számodra az amputációt követően. Honnan jött az ötlet, hogy sportkarrierbe kezdj? Az elmúlt évek távlatából, jó döntésnek gondolod a sportcélok kitűzését?

Keresztes Zsolt: 2016 decemberében már tudtam, hogy térd felett amputálni kell a lábam, mert nem volt elég hatásos a kemoterápia. 2 hónapom volt erre mentálisan felkészülni, és összerakni a "hogyan továbbot". Azért ez se adatik meg mindenkinek, hogy fejben előre rákészülhet egy ilyen hatalmas változásra. Ez idő alatt fogalmazódott meg, hogy szeretnék aktívabban és egészségesebben élni. Tudtam, hogy minden rendben van az onkológiai folyamatot illetően, és tudtam, hogy kaptam egy második esélyt az élettől. Nem szerettem volna elvesztegetni. Elkezdtem beleásni magam a parasport világába, néztem a különböző protéziseket, és szépen lassan összeillesztettem a kirakóst. Az internet tele van motivációval, volt merítési lehetőség. Akkor figyeltem fel olyan sportolókra, akik végtaghiányosan küzdik végig magukat a Spartan pályán, és azt mondtam magamnak, hogy erre én is képes vagyok. Főleg, ha azt nézem, hogy más 2 láb hiányában, jóformán a földön kúszva teljesíti a 21 km hosszú távot. Ennyi év távlatából visszanézve a legjobb döntésnek bizonyult. Nagyon sokat tanultam az elmúlt 7 évben a sportnak köszönhetően kitartásról, célkitűzésről, alázatról és kemény munkáról.

Az első Spartan verseny, amelyen valaha részt vettél, 2018 augusztus 4-én Brassóban volt. A 6,4 kilométeres távot, mely 720 méter szintkülönbséget és nehéz akadályokat tartalmazott, sikerült 4 óra alatt teljesíteni. Sőt, a verseny kezdésekor bátorító szavakat kaptál az egyik idolodtól, Maros Kudlik parasportolótól. Milyen élmény volt számodra az első verseny? A verseny, mely részei jelentették a legnagyobb kihívást? Hogyan készültél a megpróbáltatásra?

Keresztes Zsolt: Az első verseny egy életre beégett az emlékeimbe. Először is Marossal találkozni remek volt, még is csak hasonszőrű, aki ugyancsak 2 mankóval és 1 lábbal küzdi végig magát a pályán. Sokszor elmosolyodok azon, hogy bárminemű tapasztalat nélkül és mondhatni felkészületlenül végig csináltuk azt az embert próbáló pályát. Épeszű ember akkor megfogadja, hogy soha többet, és köszöni szépen neki ezzel a Spartan karrierjére pont került. De mi akadályfutók, pont mint a legtöbb elhivatott sportoló, picit zakkantak vagyunk. A legnehezebb akkor is a cipelős akadályok teljesítése volt, a homokzsákkal akkor nagyon megküzdöttem, azóta persze sokat tanultam, és már szerencsére van rutin ezeknél az akadályoknál, de még mindig ez a legnagyobb kihívás. Ahogy falun mondanák, azóta "tudom melyik oldalán van a kenyér megkenve." A pálya teljesítése borzalmas volt, a futam 75%-át végig szenvedtem, folyamatosan görcsölt a lábam, a terepviszonyok pedig minden energiát kiszívtak belőlem. De érdekes, így visszanézve, hogy a feladás, akkor se volt opció, és a finish kárpótolt mindenért. Olyan euforikus pillanat volt átlépni a célvonalat, amit előtte soha nem éltem át. Akkor, ott úgy éreztem, hogy hazaértem.

Keresztes Zsolt
Készíttette: Jakab Attila

A Spartan versenyek mellett a teqball elnevezésű magyar labdasportot is verseny szinten űzöd. Sőt, a sportág továbbfejlesztésén és promotálásán is dolgozol. Mi pontosan a teqball lényege? Hogyan egyeztethető össze a két merőben eltérő sport egymással? Milyen távlati céljaid vannak a parateqball továbbfejlesztésével és népszerűsítésével?

Keresztes Zsolt: Ez már csak múlt idő, mert már hosszú ideje nem űztem ezt a sportágat, rajtam kiváló okok miatt. De jó volt belelátni picit a sportág fejlesztésbe, sport diplomáciába és kreálni valamit a fogyatékkal élők számára. A para teqballban nekem pont a Spartan pályán szerzett tapasztalat adott előnyt, mert ügyesen mozogtam a mankók segítségével a Teqball asztal mellett. De ez a szakasza az életemnek teljesen lezárult. Szerencse mindig van újabb és újabb kihívás, és megvalósításra váró cél is akad bőven a sporton belül.

A választott sportágakban az erőnlét és állóképesség egyaránt fontos. Hogyan épül fel jelenleg edzésterved?

Keresztes Zsolt: Amióta belecsöppentem az elhivatott sportolók világába, azóta a funkcionális edzés áll hozzám a legközelebb. Hiszek az ép testben ép lélek mantrában, és igyekszem úgy felépíteni az edzéseimet, hogy azoknak ne csak a Spartan pályán, hanem a mindennapokban is hasznát vegyem. Ilyenkor "szezonban" a fő hangsúly a különböző versenyhétvégéken van, hogy ott jó formában legyek, mind fizikálisan, mind mentálisan. De szeretem a határaimat kóstolgatni akkor is, mikor épp nem versenyre készülök. Mindig akad valami eszement finomság, amit ki akarok próbálni. Például 5 napon keresztül, minden nap 20 perces AMRAP (a szerk. megj. az angol "as many rounds as possible" rövidítés, magyarul annyi kör, amennyi csak lehetséges, bizonyos idő alatt) burpee és húzódzkodás. A legfontosabb, hogy minden nap picivel jobb legyek a tegnapi önmagamnál, ennek okán én kizárólag magamért edzek. Mindegy, hogy egy kora reggeli vagy késő esti edzés, mindig rendet rak az emeleten. Imádtam régen a csoportos órákat, sokat köszönhetek a Kézdivásárhelyi Warrior Functional Fitness csapatának és edzőjének Katona Csabának, aki irányba rakott amikor még zöldfülű útkereső voltam bárminemű sportban.

Egy podcast adásban megosztottad, hogy naponta körülbelül 15000 lépést teszel a sporttevékenységeken felül. Ez jelentősen fokozza a NEAT mértékét (non-exercise activity thermogenesis, nem edzésből fakadó energiafelhasználás). Hogyan tudod a szükséges kalóriamennyiséget biztosítani? Milyen étrendet követsz?

Keresztes Zsolt: Mindenevő vagyok, és nem követek semmilyen diétát. Köszönhetően annak, hogy eléggé aktívan élek, és rengeteg kalóriát égetek, szerencsés vagyok, mert bármit és bármikor megehetek. Mostanában csak az alvásminőségem javítása érdekében kerülöm a késői vacsorát, de ezt leszámítva mindig arra törekszem, hogy minőségi töltést biztosítsak magamnak. Szeretek nassolni, ilyenkor jól jönnek a protein szeletek, gyümölcsök és magvak. Kedvencem a protein flapjack (zabszelet) + alma + kesudió kombó. A mennyiséget tekintve pedig a párom szerint még keveset is eszek, ahhoz képest, hogy mennyit égetek.

Támogatott Myprotein sportolóként számos étrend-kiegészítő termékünket kipróbálhattad már. Melyek a kedvenc termékeid? Milyen kiegészítőket javasolnál Spartan és teqball sportolók számára?

Keresztes Zsolt: Ha azt vesszük, hogy régebben mindig az volt a legnagyobb problémám, hogy 3 nap után telítődtem bármelyik étrendkiegészítő ízvilágával, és most már több mint fél éve rágcsálom ugyanazt a fajta protein szeletet, akkor az szerintem beszédes. Ez hatványozottan igaz a protein shakekre, régebb 2-3 alkalommal mind nagyon finom volt, utána már max letuszkoltam egy-egy edzés után kényszerből a proteint, aztán 1 hét után meg elajándékoztam, mert rosszul voltam az ízétől. Ehhez képest a Myprotein Clear Whey-jét mindig szívesen fogyasztom, nem hiába díjnyertes. Emellett én az Origin pre-workoutot és a kék málnás kreatint használom. Ezeket én csak úgy hívom, hogy koksz. Amúgy szerintem az esszenciális vitaminoknál és a minőségi táplálkozásnál jobbat senki nem fog tudni javasolni, viszont ha már valaki aktívabban sportol, akkor szükség van a prémium étrend-kiegészítőkre.

Több képen látható rajtad Myprotein edzőruha. Melyek a kedvenc kollekcióid? Mely darabokat viseled a legszívesebben sportolás és hétköznapi feladatok közben?

Keresztes Zsolt: Nekem a ruhaválasztásnál a használhatóság az elsődleges. Főleg, ha edzésről és Spartanról van szó. Most az MP hosszú ujjú aláöltözője a nagy kedvenc, hiszen hosszú évek óta hasonló fazont használtam a versenyek során. Erre a #whatisyourexcuse hashtag is mindig felkerül. Számomra előnyös a hosszú ujjú kialakítás még ilyenkor nyáron is. Emellett a 2in1 rövidnadrágok nálam edzéshez elengedhetetlenek, az iszapba még egyelőre sajnáltam ezeket belevinni. A hétköznapi viseletben is ha tehetem, sportosan öltözködöm, így a Velocity kollekció az, amit nagyon szeretek, habár a macska szőr ezeken is megragad.

Közösségi támogatással sikerült beszerezni az egyik legmodernebb protézist; a robotláb ára megközelíti a 35 millió forintot. Ezt követően létrehoztad a One and a Half Leg Egyesületet, melynek célja a hasonló helyzetbe jutott személyek megsegítése. Milyen sikeres projekteket tudhat a háta mögött az egyesület? Hogyan lehetséges támogatást nyújtani az egyesületnek?

Keresztes Zsolt: Jó pár "láb-projektet" sikerrel vettünk azóta. És ha nem is ilyen hihetetlen értékű protézissel, de azért segíteni tudtuk az amputáltakat. Az egyesület otthon Erdélybe van bejegyezve, és az Édesapám az ügyintézője. Törekszünk arra, hogy minél többen felajánlják a személyi jövedelemadójuk 3,5%-át, Romániában ennyi a max, amit támogatásként valaki felajánlhat, illetve a cégeknek van lehetőségük szponzorként adományozni, ezzel segítve az egyesület munkáját. A fő célunk, még ha most nem is vagyunk annyira aktívak, hogy segítsünk a mozgássérülteknek, hiszen megtapasztaltuk a saját bőrünkön, hogy milyen mikor a közösség összefog, és együtt a kicsiből valami hatalmasat kreál.

Keresztes Zsolt

Egy korábbi interjúban megemlíted, hogy látsz esélyt arra, hogy 2028-ban a teqball a paralimpia egyik sportága legyen. Amennyiben erre sor kerül, tervezel versenyzőként részt venni a versenyen? Milyen, a sporttól eltérő további céljaid vannak a jövőben?

Keresztes Zsolt: A Paralimpia lenne a csúcs, de parateqball sajnos nem lesz ott a Los Angelesi játékokon, viszont kismillió célom van így is. Az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy nyugtával dicsérjem a napot, így nem szeretném elspoilerezni a céljaimat, majd ha sikerül megvalósítani őket, akkor ígérem, beszámolok róla. Bízom benne, hogy lesz miről beszélni 1-2 év múlva is, addig is hálásan köszönöm Myprotein Hungary támogatását és a lehetőséget az interjúra! Az izomláz legyen Veletek!

Örülünk, hogy Kercsó sportsikereit támogathatjuk

Örülünk, hogy Kercsó inspiráló sportsikereihez hozzájárulhatunk támogatásunkkal és további kiváló versenyeredményeket kívánunk neki.

Tetszett az interjú? Szívesen olvasnál hasonlót? Akkor tekintsd meg az alábbi cikkeket!
Nagykövetek

Interjú Bernáth Odett Bikini fitness versenyzővel

Ismerd meg Bernáth Odett testépítő versenyző és fitnesz influenszer történetét, étrendjét és edzésmódszereit!

3 hónap AgoAl MyproteinHU
Nagykövetek

Interjú Borics Ádám MMA bajnokkal - “Nagyon bízom benne, hogy 2022-ben haza fogom vinni a világbajnoki övet”

Borics Ádám 2022. március 13-án ismét győzelmet aratott. Így ismét egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy magyar MMA harcosként a Bellator világbajnoka legyen.

Nagykövetek

Interjú Dr. Borszéki Péter (Három Harmad) tartalomalkotóval

Dr. Borszéki Pétert, a Három Harmad YouTube csatorna alkotóját kérdezzük edzésről, étkezésről, jövőbeli tervekről és sok minden másról.

2 hónap AgoAl MyproteinHU
MyproteinHU
Író és szakértő
MyproteinHU profiljának megtekintése
myprotein